• Romanizálva: Sseulsseulhago Chalranhashin-Dokkaebi
• Hangul: 쓸쓸하고 찬란하神-도깨비
• Műfaj: fantasy, romantikus, dráma, vígjáték
• Rendező: Lee Eung-Bok
• Író: Kim Eun-Sook
• Csatorna: tvN
• Részek: 16
• Vetítés ideje: December 2, 2016 - Január 21, 2017

Tartalom: A késői Goryeo időszakában járunk, ahol főhősünk, Kim Shin (Gong Yoo), egy hatalmas hadvezér, háborúról háborúra jár s mind megnyeri azokat, így a nép jobban tiszteli őt, mint a fiatal királyt, aki féltékeny lesz a férfira, és megöli. Kim Shin-t azonban megátkozzák, így Dokkaebivé válik, a halálát okozó kard pedig a mellkasában ragad. Az egyetlen, aki fel tudja szabadítani szenvedései alól az a Dokkaebi menyasszonya. Főhősnőnk, Ji Eun Tak (Kim Go Eun) élete sem épp egyszerű. Valójában meg sem kellett volna születnie, így a kaszás folyton keresi őt, mint eltűnt lélek. Édesanyja kiskorában meghal, így nagynénjénél él, akinek családja folyton bántalmazza őt. Az elkeseredett 17 éves lány egy nap azonban találkozik különös főhősünkkel, aki hirtelen jelenik meg előtte mikor elfújja a gyertyát.

Vélemény: Szinte napra pontosan a sorozat befejezésének dátumára egy évvel fejeztem be a sorozatot, noha már akkor belekezdtem, amikor híre ment. Ez, mint az én esetemben általában, a hihetetlen színész gárdának volt köszönhető. A sztoritól nem vártam túl sokat, úgy értve, hogy koreai mércéhez mérve izgalmas és kiváló lesz, ám nem fog hozni semmi különlegeset. Hogy mekkorát tévedtem! De kezdjük az elején. A fantasy műfáját a koreaiak mindig is tökéletesen keverték vagy épp a múlt, vagy épp a jelen elemeivel, de olyan sorozattal még nem találkoztam, amelyik összekötve ezt a két korszakot jeleníti meg a természetfelettit. A koreai mitológia számos alakjával találkozhatunk, ami egy koreai számára szívmelengető, hiszen saját kultúrája köszön vissza a képernyőről, egy külföldi számára pedig igen érdekes, ugyanis rengeteg ismeretlen lény mellett találkoznak ugyan ismerősekkel is (pl. a Kaszás), ám a koreai kultúrában azok egész máshogy vannak megjelenítve, mint náluk.

Három mitológiai lény jelenik meg a sorozatban, a Goblin (dokkaebi/도깨비), a Kaszás (csoszungszadzsa) és a szamsin halmoni (samsin halmeoni), a születés és a gyermekek védelmének istennője. A három lény mai napig jelentős részét képezi a koreai kultúrának. A dokkaebi egy tisztátalan, sokszor gonoszkodó lény, manó vagy démon. A közfelfogás inkább ártalmatlannak tartja, előszeretettel hív ki embereket párbajra (hagyományos koreai birkózásra). Ábrázolása sokféle lehet, területenként változik. Egy leírás szerint „fején szarvat visel, szakálla vöröses, egészében zöldes színű, de voltaképp testetlen lény.” Természetesen, a mi Goblinunk szöges ellentéte ennek a leírásnak. Se szarvai nincsenek, se szakálla és a zöld szín sem az ő stílusa. Helyette egy fess, alig 184 centis, hihetetlenül jóképű hadvezér kapunk, aki büntetésből támadt fel dokkaebiként és szerencsére szarvak nélkül keresi a menyasszonyát, aki kihúzva a kardot a mellkasából, végre elhozza számára az békességet.

A másik főszerepet játszó mitológiai lény az, akire korábban azt mondtam, hogy ugyan a külföldi hiedelem ismeri, a koreaiban mégis teljesen máshogy tűnik fel. Ez pedig a Kaszás, avagy a Halál megszemélyesítője. Nincsen kaszája, nem egy fekete, szektás köpenybe mászkáló, magányos csontváz, ahogyan mi képzeljük. Az öltözéke a fekete köpeny és tradícionális, nagy karimájú koreai kalapot visel, mely árnyékot vet. Csapatokban "dolgoznak", és ők azok, akik utolsó útjukra kísérik a lelkeket a másvilágra. Harmadik mitológiai lényként, pedig megjelenik a szamsin halmoni, mint egy megteremtve az egyensúlyt. Ő ugyanis a születés és a gyermekek védelmezője. A bölcs istennő (valójában három istenség) nem csak védelmezi az anyákat és a gyermekeket, de neki tulajdonítják az ember sorsának eldöntését is. Egyes családokban még ma is imádkoznak hozzá szüléskor.

Természetesen, találkozunk még rengeteg szellemmel is a sorozatban, ami annak köszönhető, hogy a főhősnőnk egy eltűnt lélek, akinek meg sem kellett volna születnie, és habként azon a bizonyos tortán, még a szellemeket is látja, sőt kommunikálni is tud velük. És ha már itt tartunk, térjünk is át a mitológia óráról, az én személyes kedvenc részemre; a színészekre. Remek színészgárdával operál a sorozat, ami, legalábbis számomra, jelentősen megnöveli a sikerességét. Már a főszerepekben olyan nevekkel találkozhatunk, mint Gong Yoo, Lee Dong Wook, Yoo In Na és Kim Go Eun, és akkor a mellékszereplőket még meg sem említettem. De előbb a főnégyest. Egy szó van ennek a négy embernek a játékára: zseniális. Tény és való, remek szerepeket kaptak, olyan kifinomult drámával fűszerezve mindegyiket, hogy én önmagukban ennek a négy embernek a szereplésével végignéztem volna mind a 16 részét.

A két főszerelmi szál egyszerűen fájdalmasan gyönyörű volt. Mivel volt egy hosszabb szünetem a sorozat nézése közben, az utolsó három-négy rész történései szószerint pofán csaptak. Elég szentimentális vagyok, és nagyon könnyen elsírom magam, de úgy gondolom, hogy nincs az az ember, akinek száraz maradt volna a szeme az egész sorozat, de legfőképp a befejező részek nézése közben. Voltak pillanatok, amikor komolyan nem tudtam eldönteni, hogy a főszerelmi szál, vagy a second lead párosunk szerelme ragad magával jobban. Illetve, hogy melyik a szívszaggatóbb. A befejezéshez csak annyit tudok hozzá fűzni, hogy kicsit csalódott voltam, amiért nem mertek százszázalékosan bátrak lenni az alkotók és eltérni a szinte már kötelező koreai befejezéstől. Leszögezném,  hogy soha életemben nem hallottam még ilyen szívszaggatóan csodálatos leírások a szerelemről. Számát se tudom, mennyit tudnék idézni a sorozatból, de itt olyan mesteri fokra emelték ezt, hogy egy percig sem kételkedtem abban, hogy a képernyőn minden igazi és ez az a szerelem, amiért egy ember élni akar. Még ha néha rettenetesen fájdalmas is. Hatalmas gratuláció az írónőnek, akinek immár nem csak a kedvenc doramám (Secret Garden), hanem immár a másodikat is köszönhetem.

A szerelmen kívül az írónő kiválóan alkotta meg az ember életében megjelenő másik legfontosabb emberi kapcsolatot, a barátságot. A Goblin és a kaszás közötti bromance valami elképesztő a maga humorával, tragédiájával és szép lassú fejlődésével együtt. Nehéz erről spoiler nélkül mesélni, ugyanis az egyik főcsavart tartalmazza a közöttük kialakuló kapcsolat, de összegezve talán az egyik legjobb bromance, amit valaha láttam koreai sorozatban. Rengeteget nevettem és írtam miattuk, az írónő pedig végigvigyázott rá, hogy ne vigye túlságosan egyik irányba se a barátságuk, ezzel irracionálissá téve az egészet. A másik nagy barátság a hősnőinké. Eun Tak és Sunny noha alkalmazott-főnök viszonyba kezdték a sorozat elején, elég hamar barátok lettek, ám ennek az igazi súlyát csak a sorozat utolsó részeiben érti meg a néző, ami szintén a nagy csavarok közé sorolható, így ehhez nézzétek végig a sorozatot.

Nem csalódtam egyik főszerepet játszó színészbe sem, még Kim Go Eun is lenyűgözött a játékával, annak ellenére, hogy a sorozat előtt ismeretlen volt számomra a színésznő. A másik három főszereplő játékában bíztam, ugyanis ők már lenyűgöztek a múltban is. Na, és akkor végre mellékszereplők. Nem gondolom, hogy a felsoroláson kívül kéne bárhova ragoznom, mennyire nagyszerű színészek játszottak még a legkisebb szerepekben is. Tény, hogy például a személyes kedvenc mellékszerepet játszó, Yoo Sung Jae, rengeteget fejlődött a korábbi szerepeihez képest, de számomra ő a múltban is nagyon jól játszott. Mellette olyan nevekkel találkozhatunk, mint az istenőt játszó, Lee El, a hűséges titkárt játszó, Jo Woo Jin, Eun Tak édesanyját játszó, Park Hee Von, a jóképú Kaszást alkotó, Choi Woong, a fiatal királyt játszó, Kim Min Jae, a fiatal királynét játszó, Kim So Hyun, és minden baj forrását alakító, Kim Byung Chul, sőt a napjainkban nagyon futatott Jung Hae In is feltűnik két rész erejéig a jóképű basketball játékos szerepében.

A sorozat elképesztő látvánnyal rendelkezik, így erről külön ejtenék pár szót. A múltbéli jelenetek koreai sorozathoz hűen hitetelesek és fenomenálisak. A csata jelenet korhűen brutális, ahogyan minden más történés is. A jelen szintén elképesztő, Szöul gyönyörű város és ezt számos pillanatban be is bizonyították a sorozatban, Mégis ami igazán elképesztő volt, azok a Kanadában és a síparadicsomban készült felvételek voltak. Ezeknél a részeknél volt, hogy meg kellett állítanom a sorozatot, mert annyira gyönyörködtetett a táj, hogy nem voltam képes a történetre figyelni. Minden elismerésem a rendezőnek, valami elképesztő, hogy milyen csodákat mutattak be a vásznon. Én ha tehetném ilyen mozi méretű vásznon nézném újra sorozat ezen részeit, hogy még fenomenálisabb legyen az élmény. Amiért még hatalmas dicséret illeti a filmkészítőket, azok a fantasy elemek. Nagy Marvel-rajongóként elég magas elvárásokkal indulok neki minden ilyen sorozatnak, és bár eddig még nem csalódtam, a Goblin ebben is kiemelkedett az eddig látott doramáim közül. Nem éreztem egyszer sem furcsának, vagy agyon effekteltnek a dolgokat, a kék láng pedig egyszerűen gyönyörű volt és kész. 

OST: Végül, de nem utolsó sorban, pedig elérkeztünk az ismertető, eddigi legrettegettebb részéhez, a zenékhez. Persze pozitív értelemben, ugyanis a Goblin az egyik legkiválóbb aláfestő dalokkal rendelkező sorozat, amit eddig láttam. Elképesztő a felhozatal, őszintén szólva, szívem szerint mindegyik számot betenném az ajánlóba, mint kedvencem. Ha jól számoltam ez durván 16 számot jelentene, ami azért mégis csak sok, így nagy nehezen de kiválasztottam a hét kedvenc OST-om. Lehet mondani, hogy a mainstream számok vannak a kedvenceim között, de ez van, ha tökéletesen beleillik a szám a sorozatba és milliószor hallja az ember. És az sem mellékes, hogy csodálatos számok önmagukban is. Hármat jelöltek is a 2017-es MAMA legjobb OST díjára, és az egyikük meg is nyerte. A jelöltek Chanyeol és Punch - Stay with Me (♫) duettje és Crush - Beautiful(♫) című alkotása, a nyertes pedig a csodahangú Ailee - I will go to you like the first snow(♫) balladája lett. A további négy kiválasztottam közül három szinte mindegyik részben feltűnt nem véletlenül. Lasse Lindh - Hush(♫) számába szerelmes lettem első hallásra. Sam Kim - Who are you (♫)száma önmagában is remekmű, hátha még amikor meghallja az ember a sorozatnézése közben. az utolsó előtti kedvenc konkrétan első hallásra lett kedvenc, amikor még önmagában nem is alkotott egy teljes számot. Ha jól tudom a sztorit, akkor a rajongók nyomására alkották meg belőle a mai műremeket, ami talán a leginkább leírja a Goblin életérzést. Nem véletlen, hogy egy csomó ikonikus jelentnél egy az aláfestő zene. A szám pedig Heize és Han Soo Ji közös alkotás a Round and Round(♫). Han Soo Ji felénekel még egy számot az OST albumra, a Winter is coming-ot(♫), ami szinten egy klasszikus darabja a sorozatnak, és mivel elképesztő az énekesnő hangja, lopva itt hagyom ezt az dalt is, hogy nincs benne a TOP 7-ben. Ami viszont teljes jogon benne van, az Soyou - I Miss You-ja(♫). Ez a szám az, ami tökéletesen megtestesíti a Kaszás és Sunny kapcsolatát számomra.

Összegezve, én 'MUST SEE' kategóriába raknám a  Goblint, annak ellenére is, hogy nem volt képes rávenni arra, hogy egy huzamba megnézzem az egészet. Ezt én viszont nem negatívumaként könyvelném el a sorozatnak. Annyi minden történik a sokszor másfél órás részek alatt, annyi érzelem, csavar és impulzus éri a nézőt, hogy sokkal jobban át tudja élni, ha tart szünetet a részek között. Én legalábbis így tudtam igazán élvezni a sorozatot. Persze nem tökéletes, vannak negatívumai, de nem olyan jelenősek, hogy ki kéne őket emelni, vagy ami még fontosabb, elrontanák a doramát. Gyönyörű, mély gondolatok ezrei szövik át a részeket, mind a szerelemről, mind akár a vallásról is, ám sose éreztem túlzónak, vagy erőltetettnek egyiket sem. Meg volt az egyensúly a humor és a dráma között, és nem bagatelizáltak el semmit sem. Tisztán és kegyetlenül bemutatják nekünk, hogy az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig. És ettől minden felértékelődik az életedben, hiszen nem tudhatod, meddig élsz. Talán sablonos, de örök igaz gondolat, hogy úgy kell élni és szeretni, mintha ez lenne az utolsó napod a földön.

"Lássuk be, minden ember meghal egyszer. Az élet ezért még szebb."

"Egyikük azért szenved, mert mindent elfelejtett, másikuk azért, mert képtelen felejteni."

"Mindenki életébe legalább egyszer látogatást tesz a Mindenható. Amikor elfordulsz a világtól, és valaki akkor visszafordít felé, abban a pillanatban a Mindenható látogatott meg."

forrás: 
http://lorddorama.blogspot.hu/2017/01/sorozat-goblin.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tokkebi
http://koreaifilmdrama.blog.hu/2016/12/12/_ajanlo_koreai_mitologiai_lenyek_egy_csavaros_romantikus_fantasyben

• Romanizálva: Seumool
• Hangul: 스물
• Rendező: Lee Byeong-Hun
• Íro(k): Lee Byeong-Hun
• Producer: Lee Sung-Doo, Lim Ji-Moon
• Fotós: No Seung-Bo
• Premier: Március 25, 2015
• Játékidő: 115 min.
• Műfaj: vígjáték, youth

Twenty: Adott három a húszas éveikben járó srác. Chi Ho (Kim Woo Bin), aki külsejének hála igazi nőcsábász. Nincs életcélja, nem érdekli semmi sem, azt sem tudja mit akar majd dolgozni. Dong Woo (Lee Junho), aki képregényrajzoló akar lenni, de akárcsak Chi Ho, egy igazi idióta. És végül Gyung Jae (Kang Ha Neul), aki talán a legnormálisabb közülük: tanul és szeretne egy igazi barátnőt, akit szerethet. Három főhősünk még a gimiben találkozik, ugyanis mind ugyanabba a lányba voltak szerelmesek. Mit hozott a sors mit nem, legjobb barátok lettek. Most, hogy elérték a húsz éves kort életük fénypontján kellene, hogy legyenek, de ez az időszak nagyon sok nehézséget, küzdelmet és gyötrelmet rejteget számukra, valamint jövőt is kell válasszanak maguknak, ami cseppet sem könnyű három ilyen elfuserált srácnak.

Vélemény: Szeretnél egy egész éjszakás, hasfájósan röhögős, megbújó gondolatokkal teli filmet. A srácok nagyon jól alakítják a karaktereket és azt kell mondanom, hogy engem 18 évesen, azon kívül, hogy szétröhögtem az agyam, elgondolkoztatott. Nagyon durva, hogy mennyit kell dolgoznia egy huszonévesnek azért, hogy fizetni tudja az egyetemi tandíját és még egyen is. És akkor még van, hogy extrém esetekben el kell hogy tartsa a családját (jó mesze magától :P). Vagy, hogy milyen az ivókultúra náluk. Persze, ez a film közben nem fog megakasztani, vagy akkor elgondolkodtatni ennyire, mert nagyon gyorsan jön a következő poén, majd a következő, végtelenséggel. De este az ágyadban kattogsz rajta majd. A színészek szuperek, a karakterekben szerintem mindenki meg tudja találni önmagát valamilyen szinten. A poénok ütnek, a problémák valósak ebben az életkorban, vagy legalábbis nagyon elhiszed, hogy azok. A befejezés megér egy külön misét. MUST SEE kategóriás nálam. :3 

Plusz infó: A három főszereplő srácok már önmagukban hatalmas fogásnak számítanak a szakmában és szerintem nincs ázsiai rajongó, aki nem ismerné a három jómadarat. Kim Woobin magassága mellett többszörös sorozatban és filmben való szereplésével is kitűnt a tömegből. Filmként említhetjük a Runway cop-ot (ami feljebbről már ismerősen csenghet), The Technicians-et és a Friend 2, sorozatként pedig a méltán híres The Heirs-et, a School 2013-at, a White Chrismas-t és a To the Beautiful you-t. A jómadarat játszó, Kang Haneul se ismeretlen a szakmában. Woobin-nel játszott együtt a The Heirsban és a To the Beautiful you-ban is. Ezenkívűl feltűnt a Monstar és Two Weeks sorozatokban is. A utolsó barát, a belét is kidolgozó, Lee Junho, pedig minden kpopper lány szívet megdobogtatta nem csak színészi játékával és jóképűségével, hanem hangjával is, ugyanis ő a 2PM kpop banda egyik énekese. Viszont itt még nem ér véget az ismerős arcok vége láthatatlan sora. Csodás mellékszereplőként tűnik fel a Playfull Kiss üdvöskéje, Jung Somin, a Pinocchio sírós riporternője, Lee Yoobi és a Sunny film beképzelt szépséges, Min Hyorin.

Film link: http://indavideo.hu/video/Twenty_Part_1_hun_sub (a második része a filmnek az oldalsávban található)

Kedvenc idézeteim:

• Cím: Master's Sun
• Romanizálva: Joogoonui Taeyang
• Hangul: 주군의 태양
• Műfaj: romantikus, horror, fantasztikus, vígjáték
• Rendező: Jin Hyeok
• Ír(ok): Hong Jung-Eun, Hong Mi-Ran
• Csatorna: SBS
• Részek: 17
• Vetítés ideje: Augusztus 7. - Október 3., 2013

Tartalom: Az egyik oldalon adott egy nő Tae Gong Shil (Gong Hyo Jin), akit egy gyerekkori baleset következtében látja a szellemeket, és ha ez önmagában nem lenne elég, azok még zaklatják is a kéréseikkel. A másik oldalon adott egy klasszikus koreai dráma főhős; arrogáns, beképzelt, elkényeztetett CEO, Joo Joon Woon (So Ji Sub), akinek szintén van egy gyerekkori trauma az aktatáskájában. Találkozásuk elsőre véletlennek tűnő, ám mikor kiderül, hogy Joon Woon menedék a szellemek elől menekülő Gong Shil számára, a lány minden tőle telhetőt megtesz, hogy a férfi közelében maradhasson. Erre akkor nyílik igazán esélye, mikor az egyik szellemről kiderül, hogy több köze van a beképzelt CEO-hoz és annak tragikus múltjához, mint elsőre hinnénk. ezek után pedig az események folyamát már semmi sem állíthatja meg...

Vélemény: A sokrétű műfajnak köszönhetően akad itt minden, mi szem-szájnak ingere: szerelem, árulás, gyilkosság, szellemek, könnyek és nevetés. A sztori alapja a klasszikus 'szegény főszereplő lány, gazdag főszereplő fiú' párost hozza. Persze a lány kicsit butácska, kicsit naiv, és valami plusz terhet hord magával, ami a történet főbonyodalmát okozza majd. A fiú pedig arrogáns, beképzelt, elkényeztetett tuskó, aki egy múltbéli esemény következtében lett ilyen. A fantasztikus habot a tortán pedig az ijesztő szellemek nyújtják, hogy egy percig se kételkedjen benne az ember, igen, bizony koreai drámát néz.
Maga az alapsztori semmi extra. Mindenkinek van titka, mindenki rejteget valamit, mindenkinek baja van a másikkal, de mégis a végére mindenki boldog lesz. Sablonosnak és unalmasnak hangzik, de nem az, sőt! talán kivétel nélkül mindegyik rész végén volt valami csavar, de volt, hogy a közepére is bedobtak egyet, a néző meg csak kapkodta a fejét, hogy mennyi az annyi. Szerencsére nem vitték túlzásba, így végig követni lehetett a történetszálat. Számomra, bármilyen régóta is nézek koreai sorozatokat, mindig is necces volt, hogy egy-egy rész sokszor több, mint egy órás. Amerikai sorozatokon szocializálódott ember a 25-30 perces részekhez szokott, arra van türelme. A Master's Sun-nak sikerült megugrania ezt az akadályt, egyszer sem tekerte bele vagy éreztem, hogy unom.

Ezt az eredményt én a remek történet mellett a kiváló színészgárdának is tulajdonítom. Aki jártas ebben a világban, biztos, hogy találkozott már a két főszereplővel. So Ji Sub rengeteg kiváló, komoly szerepben állta már meg a helyét, és annak ellenére, hogy egyike a legmaszkulinabb koreai színészeknek, láthattuk már jó pár romantikus szerepben is. Véleményem szerint, tökéletes párost alkottak Gong Hyo Jin színésznővel. Nekem megvolt a kémia, átérezhetőek voltak, mind a negatív, mind a pozitív érzelemkivetítéseik egymásra. Gong Hyo Jin kedves színésznő számomra, mert a magyarra is szinkronizált 2010-es Pasta főszerepe is az övé volt. Imádom az arckifejezéseit, a gesztusait, és bár nekem kicsit mindig ugyanazt a szerepet játssza, jó benne, így nincs mit  a szemére vetnem.

Az, hogy a főszerepet játszó színészek kiválóak, alap követelmény, így mondhatni a nagyobb feladat a mellékszereplőkre hárult. "Látszani, de ne túljátszani." - nekem ez a mottóm, ha a mellékszerepek értékelek, és a Master's Sun kivételeset alakított e téren. Tény és való, hogy itt is olyan nevekkel találkozik az ember, hogy a siker kis túlzással már az alapján garantált. Mivel koreai sorozat kötelező elem a second lead férfi és nő, akiket ezúttal Seo In Guk, testőr szerepben és Kim Yoo Ri , elkényeztetett modell/színésznő szerepben játszanak. A színésznő nagy valószínűséggel ismeretlenebb a kezdő doramázók számára, napjainkban nem olyan aktív. Épp a katonaságot végező, Seo In Guk-ot pedig úgy gondolom senkinek sem kell bemutatnom. Mind színészként, mind énekesként figyelemreméltó karriert futott be már eddig is.

Finom kis apróságként kiemelném még a Joon Woon titkárát játszó, Choi Jung Woo-t, a borzalmas anya szerepért felelő, Kim Mi Kyung-t, a főbonyodalmat okozó szellemet, Han Bo Reum-t, Gong Shil támogató testvérét, Park Hee Von-t és annak kedvesét, Lee Jae Won-t. Utoljára hagyva pedig a legfinomabb apróság, ami első sorban a kpoppereknek kedvezz; a fiatal Joo Joon Woon szerepében nem más, mint az INFINITE virágfiúja, Kim Myungsoo, vagy ismertebb nevén L díszeleg, nem kis sikerrel. Nekem ez volt az első alkalom, hogy idol-színészt láttam a vásznon, és kétkedve vártam a végeredményt. Féltem, hogy mindez csak a jó marketingért van és egy elég jelentős szerepet a nem megfelelő színészre bízták. De Myungsoo rám cáfolt. Élveztem a játékát, hiteles volt számomra. Persze, így az évek távlatából, és hogy láttam már azóta más szerepekben is, tény, hogy nem ez volt élete legjobb játéka, de számomra bizonyította, hogy ott a helye a színészek között is.

Most már lassan 4 éve láttam a sorozatot, de azóta is fix helye van a TOP 10-es listámban. Nem tagadom elsősorban a színészek és a professzionális játékuk miatt lehet ez. De tény, hogy a szerepek is érdekesek és rétegeltek, a történet klasszikus, de izgalmas, a cselekmény pörgős és eseménydús, a csavarok elég nagyot ütnek, a zenék gyönyörűek, a ruhák még inkább, a misztikus része pedig éppen eléggé ijesztő, ahhoz, hogy ne tudj tőle este aludni. Komikus helyzettel bővelkedik a sorozat, plusz az angolosok imádni fogják Gong Shil póló-feliratait. Személyes kedvenc:

OST: A koreai sorozatok híresek a szebbnél szebb, a sorozathoz tökéletesen passzoló zenéikről. A Master's Sun-nál sincs ez másképp. Hosszú a listája a sorozathoz készített daloknak, és található közöttük jó pár név, akik a klasszikus OST éneklős táborba tartoznak. Illetve szokásosan jó pár idol neve is feltűnik, akiket a k-pop iparból ismerhet a nagy közönség. Jellemző, hogyha olyan színész játszik a sorozatban, aki tud énekelni, az adózik egy dallal a doramának. Ez most sem volt másképp, Seo In Guk egy gyönyörű szerelmes számmal ajándékozta meg a nézőket (♫). Az én kedvenceim mégis három hölgynek köszönhetőek, akik elég ismertek és foglalkoztatottak ebben a műfajban. Yoon Mi Rae - Touch Love (♫) az egyik leggyönyörűbb OST, amit valaha hallottam, pedig lassan már 5 éve nézek koreai sorozatokat. Hyolin a már felbomlott SISTAR nevű lánybandából lehet ismerős. A Crazy of you (♫) című száma számomra tökéletes adja át a sorozatban megjelenő szerelem hangulatát. És végül egy klasszikus OST énekes Gummy szerezte meg a harmadik helyet a Day and Night (♫)című alkotásával. Ehhez nem is fűznék semmit, ha meghallgatjátok azonnal megértitek, miért került fel a kedvenceim közé.

Összegzésként, én 'Megnézendő' kategóriába sorolnám a sorozatot. Nem fog sok újat mutatni, főleg a tapasztalt néző számára, ám ennek ellenére is hihetetlen szórakozás. Természetesen, itt is megvannak a tipikus koreai sorozat elemek és azok bosszantó mivoltja. A befejezés sok kivetnivalót hagy maga után, voltak töltelék részek is (legalábbis számomra), és tény, hogy 2013-ban még nem mertek annyira merészek lenni az alkotók. Ennek ellenére leültet a képernyő elé, elrabol egy másik világba, ahol szem nem marad szárazon. Hol a nevetéstől, hol a sírástól. A könnyek garantáltak.
Megtekinthető, magyar felirattal:
http://www.sorozatbarat.guru/video/series/1810/Masters_Sun_online_sorozat

Forrás: http://asianwiki.com/The_Master%27s_Sun 

• Romanizálva: Eunmilhage Widaehage
• Hangul: 은밀하게 위대하게
• Rendező: Jang Cheol-Soo
• Ír(ok): Hun (comic), Kim Bang-Hyun, Yoon Hong-Gi
• Producer: Kim Young-Min
• Fotós: Choi Sang-Ho
• Premier: Június 5., 2013
• Játék idő: 124 min.
• Műfaj: akció, vígjáték, politikai

Tartalom: Won Ryu-Hwan (Kim Soo Hyun) észak-koreai, az 5446-os Alakulat tagja, akit fiatalkorától elit katonák képeztek. Dél-Koreába küldik, ahol kémként kell tevékenykednie. Feladata, hogy a falu bolondját játssza, míg meg nem kapja a parancsot küldetése elvégzésére. Azonban két év alatt egy utasítás sem érkezik és lassan-lassan beilleszkedik a dél-koreai környezetébe. Ekkor érkeznek meg hozzá társai, akik szintén az 5446-os egységben szolgálnak, csak más fedő sztorival érkeznek: az egyiküknek rocksztárrá kell válnia, a másiknak pedig egy egyszerű középiskolai diáknak kell kiadnia magát. Kellemesen csordogáló életüknek hamar vége szakad, amikor Dél-Korea tudomást szerez a kémek létezéséről és nevüket követelik az északiaktól. A kémek kézre kerülése ellen megparancsolják mindegyiküknek, hogy végezzenek magukkal, de három főhősünk nem engedelmeskedik a parancsnak, ezért kiképzőjük személyesen érkezik Dél-Koreába, hogy kezdetét vegye a leszámolás.

Vélemény: Számomra ez is egyike volt azoknak a filmeknek, amelyek a játékidejükön túl is komoly hatást gyakorolnak az emberre. Mind az észak-koreai katonatábor, mind a alvóügynökök témája, mind a rengeteg felesleges áldozat elgondolkodtató és elborzasztó. Katona-film, tehát nem várunk tőle happy endet vagy sok felhőtlen pillanatot, így a film első fele komoly meglepetéssel szolgál. A film egy sötét, észak-koreai jelenettel kezd, majd átvált a színesebb, vidámabb, inkognitós, dél-koreai jelenetekre, és csak a leszámolásnál válik újra sötétté és kegyetlenné a képkockák, ezzel tökéletes keretet adva a történetnek. Az ember szinte el is feledkezik az alapszituációról, arról, hogy azok az emberek született gyilkológépek, miközben a Dél-Koreában játszódó jeleneteket nézni. Persze, a két másik kém felbukkanása és az ennek köszönhető szituációk nem hagyják, hogy teljesen a homályba vesszen, de mindezek ellenére is hatalmas erővel csapják pofán a nézőt a film utolsó harmadának történései. Az ember csak kapkodja a fejét, ahogy a röhögős jelenetek lassan átcsaptak tömegmészárlásba. Tökéletes és hatásos, minden elismerésem. Velem kicsit nehéz dolga volt a filmnek, ugyanis nem bírom a verekedős, véres jeleneteket, mégis döbbent áhítattal néztem végig mindegyik ilyen részt. Szépen koreografált verekedés, megfelelő háttér zene, hiteles hanghatások, melyektől a hátamon futkosott a hideg és egy-egy testrészem komolyan belesajdult a képernyőn látható brutalitásba. Minden elismerésem a rendezőé és az operatőré. És persze a hihetetlen színészgárdáé, de róluk külön szeretnék szólni. 

A humoros részek kellően viccesek voltak, a komoly részek hozták a film drámáját, nem lett egyik sem túltolva, és így nem nyomták el egymást. A végén lévő pár képkockától pedig szem nem marad szárazon. Természetesen, a film se rest meglovagolni a szomorúságot, ami a végén szállja meg a nézőt, de a könnyek inkább a filmben lévő kimondatlan gondolatoktól tódulnak a szemünkbe, mint a látványtól. Hogy  kémeink milyen életet kívántak volna, ha lett volna rá esélyük. Hogy milyen fiatal fiúkról is beszélünk, és mennyi mindent kihagytak az életükben, ami egy velük egykorú számára teljesen természetes dolog. Hogy miért, és hogyan kellett meghalniuk. A tény, hogy azok a "szuperkatonák", akiket a film elején talán még irigyeltünk is harci képességeik miatt, nem vágynak semmi másra csak családra, boldogságra és szabadságra, eszünkbe juttatja, milyen hálásak is lehetünk ezekért a teljesen alapvető dolgokért, amik megadattak nekünk. Egy film pedig ennél a hatásnál többet nem is kívánhat magának. Kiváló alkotás. A kiválóságát pedig az írók, a rendező és az operatőr munkáján kívül a hibátlan színészi játéknak köszönheti. Már a film plakátja elég lenne, hogy úgy gondolja a néző, itt nagyot nem hibázhatnak. A három főszerepben olyan kiválóságok játszanak, mint Kim Soo Hyun, Lee Hyun Woo és Park Ki Woong. Le kell szögezni, hogy nem tudtam teljes mértékben pártatlan maradni, ugyanis Kim Soo Hyun az egyik kedvenc színészem és elég elfogult vagyok vele kapcsolatban. Tény, a Secretly Greatly-s alakításának egyetlen mozdulatával sem tudott rám cáfolni.

Mondhatni, ő volt a film főszereplői között is a főszereplő, mert a küldetésével kezdődik az egész sztori, az ő ál-életéről tudunk meg a legtöbbet, és a személyes kálváriája az, ami megadja az igazi "tanulságát" a filmnek. Komoly feladat elé állították, ugyanis korábbi sorozat szerepei nem ilyen sokrétű és komoly hangvételű szerepet követeltek tőle (a The Thieves film talán az egyetlen kivétel). Arról ne is beszéljünk, hogy a három főszereplőnknek két szerepet kellett játszania a filmben, ami rátesz még egy lapáttal a kihívásra. Az álcáját alkotó értelmi fogyatékos falu bolondja szerepet olyan precízitással adta elő Soo Hyun, akár a hidegvérű, gyilkológépet. Teljesen elhittem neki, csakúgy, mint a film összes többi szereplője. Hihetetlen arcmimikával, testmozgással, gesztusokkal és játékkal alkotta meg mindkét karakterét és így mindkettő kiváló végeredményt nyújtott. Nagyon tetszett, hogy hallhattuk a belső gondolatait, ahogy az is, hogy lassan a két külön szerepének érzései összefonódnak. Ami még mondhatni főbb történetszálat alkotott az eredeti sztori mellett, az Soo Hyun és Hyun Woo karaktereinek kapcsolata. A Kapitány és beosztottja között, egy fajta "testvér" kapcsolat alakul ki a film folyamán. A maga tragikus módján volt elképesztően zseniális. Ott tényleg éreztem, hogy mennyire kegyetlen is ez az egész procedúra, amin keresztül mentek, mégis ennek ellenére maradt szeretet bennük. A párosuk nagyon jót alakított, és ugyan nem láttam őket még máshol együtt játszani, de remélem a közel jövőben fogom.

Ha már megemlítettem Hyun Woo-t, akkor folytassuk vele. A másodállásban iskolás fiút alakító, ám igazából kis gyerekkorától gyilkoló harci gépezetnek nevelt észak-koreai kémet játszó színész szintén hibátlant alakított a filmben. Ő is jobban kiemelkedett a főszereplők közül, szimbolizálva a történet egyik komoly tragédiáját. Nehéz szerep, és bár ez volt az első film, amiben láttam, engem megvett. Persze, leginkább a közös jelentei tetszettek a másik két színésszel, mint amikor csak ő szerepelt a vásznon, de átéreztem a karakterének minden fájdalmát és szenvedését, így piros pont a fiúnak. Jó pár éve láttam már a filmet, és azóta összefutottam Hyun Woo-val más szerepekben is, és meg kellett állapítanom, hogy beért a fiú, mára már pedig a '90-es színészek egyik legkiválóbb tehetsége lett.

Az utolsó kémünket játszó színészükről, azaz Park Ki Woon-ról, sajnos nem tudok sokat írni, ugyanis neki nem követtem tovább a színészi életét, mint Hyun Woo-ét vagy Kim Soo Hyun-ét. De mindezek ellenére el kell ismernem, hogy ő is csodálatosan alakította a pocsék rockszínész, de annál keményebb észak-koreai kém szerepét. Hiteles volt mindkét szerepben, és a vörös, felnyírt hajától mindig mosolyognom kellett. Számomra tökéletesen szimbolizálta a személyiségét. Nem láttam se filmben, se sorozatban ezen kívül, csupán a Full house című doramából láttam pár részt vele, ám ott nem ragadt meg annyira, hogy folytassam, és ebben a filmben se volt annyira hatásos, hogy kövessem tovább a színészi pályafutását. Tény, hogy Soo Hyun és Hyun Woo mellett elég haloványan volt számomra.

A három fiún kívül persze az ember találkozhat pár ismerős arccal, mint a kegyetlen, észak koreai kiképző tiszt, Son Hyun Joo, a falu nagymamája, Park Hye Sook, a dél-koreai rendőrfőnök, Kim Sung Kyun, és a veterán beépített észak-koreai kém, Ko Chang Seok. Illetve további kisebb-nagyobb szerepekben Choi Woo Sik, Jang Gwang, Shin Jung Keun és Hong Kyung In is feltűntek a vásznon. Látszik, hogy mellékszereplőkben is csak a minőség számított.

OST: Lee Hyun Woo - 청춘예찬 (An Ode To Youth) (♫)

Összegezve, én 'MUST SEE' kategóriába sorolom a Secretly Greatly-t. Kihagyhatatlan élmény, kellő keserű humorral és nevetségesen fájdalmas igazságokkal döbbenti le a nézőjét. Hatása tagadhatatlan, és bár nem egy könnyen fogyasztható csemege, úgy gondolom, érdemes elrágódni az üzenetén.

Torrent link:
https://kickass.so/secretly-greatly-2013-720p-x264-dd5-1-en-subs-asian-torrenz-t8837236.html

Magyar felirat:
http://www.filmfeliratok.org/film-felirat/secretly-greatly-2013-felirat-117609.html

Forrás: http://asianwiki.com/Secretly_Greatly

• Romanizálva: Jangnanseureon Kiseu
• Hangul: 장난스런 키스
• Műfaj: vígjáték, romantikus
• Rendező: Hwang In-Roe, Kim Do-Hyung, Kim Jung-Hyun
• Íro(k): Ko Eun-Nim, Kaoru Tada (manga)
• Csatorna: MBC
• Részek: 16
• Vetítés ideje: Szeptember 1. - Október 21., 2010

Tartalom: Egy középiskolás lány, Oh Ha Ni (Jung So Min), sok éven át, sorstársaival együtt plátói szerelmet táplál a suli legjobb tanulója, Baek Seung Jo (Kim Hyun Joong), iránt. A fiú pofátlanul helyes és annál is pofátlanabbul jó mindenben. Oh Ha Ni ezzel ellentétben a legrosszabb tanuló, béna és tehetségtelen, ráadásul nem a legszebb a lányok között. Végül egy napon összeszedi bátorságát és szerelmi vallomását egy levéllé formázza, amit oda is ad kiszemelt áldozatának. Seung Jo természetesen visszautasítja a lányt, továbbá készségesen kijavítja a helyesírási hibákat a levélben, megfűszerezve azzal, hogy mindenki előtt leégeti vele. A megalázó szituációt követően Oh Ha Ni-ék új építésű háza egy földrengés következtében összedől, így kénytelenek édesapja gyerekkori barátjához, és annak családjához beköltözni, míg fel nem épül az új ház. Csodálatos véletlen, hogy a régi barát legidősebb fia Seung Jo.

Vélemény: Uramisten! Vagy, hogy stílusosak legyünk, Omona! Életem első koreai sorozatáról van szó, amit ennek tudatában is értékeltem anno. Imádtam, szerettem, a legjobbnak tartottam az összes dorama közül. Persze, amint megnéztem még egyet, már is rájöttem, hogy ez azért nem ilyen fekete-fehér, de a Playfull Kiss-t ennek ellenére is örömmel mondom életem első doramájának. Az alapja egy anime (japán animációs sorozat), amit szintén láttam és nagyon szerettem. Nekem az anime volt az első és utána a sorozat, de sokan kezdték fordítva. A sztori olyan jól sikerült, hogy tajvani és japán élő szereplős sorozat is készült belőle. Bevallom, azokat nem láttam, így nem tudok róluk nyilatkozni, de ahogy utána olvastam mindkettő nagy népszerűségnek örvend. Nem is csoda! A történet végtelenül egyszerű és hétköznapi, és talán ez is a bája az egésznek. Az első szerelem, az első csalódás, az első csók, az első együttlét, mindenből az első. Mindenkinek van, vagy lesz ilyen az életében, így tökéletesen együtt tud érezni a hősnőnkkel.

Vicces, aranyos, tipikus tiniszerelem sztori, amiben a végére minden jóra fordul. De, hogy ne aludjunk be a szerelmi bánatok és örömök között, az írok figyeltek rá, hogy legyen benne pár csavar. nem ütnek nagyot, de illenek a sztorihoz, és előre viszik azt. Tele van humoros jelenetekkel, képzelgésekkel, beszólásokkal, "basszus, mintha velem történne" helyzetekkel, amitől azonnal megszeretjük a sorozatot. Nem egy nagy was ist das?, de kötelező alapdarab. Aki tényleg meg akarja ismerni a klasszikus koreai drámákat, azoknak kötelező, mert szinte minden klasszikus vonása fellelhető benne. A színészek jók, bár mindkét főszereplő elég fiatal volt ekkor még, kezdő a szakmában. Mindkettőjüknek az első főszerepe volt, jól alakítottak, de főleg mert a szerepet mintha rájuk írták volna. Azóta jó pár sorozatuk kijött már, jól sok főszerepet játszottak el, ahol látszik a fejlődés a játékukon, és mára már mindketten kiválóságai a szakmának. De nekem bármilyen más szerepet is kapnak, bármilyen más karaktert, nekem ők már örökre a seggfej okostojás és az idióta, de kitartó iskolás lány maradnak.

A mellékszereplők se semmik, ők is megérik a saját miséjüket. Tény, hogy nagoyn hálás szerepek volt mindegyik mellékszál, de egy-ketten különösen jót alakítottak. Például Seung Jo édesanyja, Jung Hye Young, vagy az öccse, Choi Won Hong, aki azóta remek színésszé cseperedett (majd a Black című sorozat ismertetőmben bővebben is lesz róla szó), a second lead couple-ünket alakító Lee Si Young és Choi Sung Guk, valamint Hani édesapja, Kang Nam Kil.

OST: Újabb remek zenékkel kedveskedtek nekünk az alkotók. Sok kpop idol működött közre, és még a főszerepet játszó Kim Hyun Joong is felénekelt egy számot. Számomra G.NA - Kiss me (♫), illetve Kim Hyun Joong - One more time (♫) alkotásai lettek a kedvenceim. Valahogy ez a két szám adta vissza legjobban az érzéseket, amiket a sorozat kiváltott bennem és mai napig ha meghallom valamelyiket, azonnal beugranak a képkockák és az emlékek.

Összegzésképp, én 'MUST SEE' kategóriába sorolom a sorozatot. Nem markol nagyot, nem egy világmegváltós sztori, de alapdarab. Nagyon jó szórakozás, szép történet az elsőkről. Büszke vagyok rá, hogy ez a sorozat vette el a "dorama-szüzességem", mert kellően megalapozta a jövőbeni sorozatnézős karrierem.

Megtekinthető: http://www.sorozatbarat.ninja/video/series/1517/Playfull_kiss_online_sorozat

Forrás: http://asianwiki.com/Mischievous_Kiss