• Romanizálva: Sseulsseulhago Chalranhashin-Dokkaebi
• Hangul: 쓸쓸하고 찬란하神-도깨비
• Műfaj: fantasy, romantikus, dráma, vígjáték
• Rendező: Lee Eung-Bok
• Író: Kim Eun-Sook
• Csatorna: tvN
• Részek: 16
• Vetítés ideje: December 2, 2016 - Január 21, 2017

Tartalom: A késői Goryeo időszakában járunk, ahol főhősünk, Kim Shin (Gong Yoo), egy hatalmas hadvezér, háborúról háborúra jár s mind megnyeri azokat, így a nép jobban tiszteli őt, mint a fiatal királyt, aki féltékeny lesz a férfira, és megöli. Kim Shin-t azonban megátkozzák, így Dokkaebivé válik, a halálát okozó kard pedig a mellkasában ragad. Az egyetlen, aki fel tudja szabadítani szenvedései alól az a Dokkaebi menyasszonya. Főhősnőnk, Ji Eun Tak (Kim Go Eun) élete sem épp egyszerű. Valójában meg sem kellett volna születnie, így a kaszás folyton keresi őt, mint eltűnt lélek. Édesanyja kiskorában meghal, így nagynénjénél él, akinek családja folyton bántalmazza őt. Az elkeseredett 17 éves lány egy nap azonban találkozik különös főhősünkkel, aki hirtelen jelenik meg előtte mikor elfújja a gyertyát.

Vélemény: Szinte napra pontosan a sorozat befejezésének dátumára egy évvel fejeztem be a sorozatot, noha már akkor belekezdtem, amikor híre ment. Ez, mint az én esetemben általában, a hihetetlen színész gárdának volt köszönhető. A sztoritól nem vártam túl sokat, úgy értve, hogy koreai mércéhez mérve izgalmas és kiváló lesz, ám nem fog hozni semmi különlegeset. Hogy mekkorát tévedtem! De kezdjük az elején. A fantasy műfáját a koreaiak mindig is tökéletesen keverték vagy épp a múlt, vagy épp a jelen elemeivel, de olyan sorozattal még nem találkoztam, amelyik összekötve ezt a két korszakot jeleníti meg a természetfelettit. A koreai mitológia számos alakjával találkozhatunk, ami egy koreai számára szívmelengető, hiszen saját kultúrája köszön vissza a képernyőről, egy külföldi számára pedig igen érdekes, ugyanis rengeteg ismeretlen lény mellett találkoznak ugyan ismerősekkel is (pl. a Kaszás), ám a koreai kultúrában azok egész máshogy vannak megjelenítve, mint náluk.

Három mitológiai lény jelenik meg a sorozatban, a Goblin (dokkaebi/도깨비), a Kaszás (csoszungszadzsa) és a szamsin halmoni (samsin halmeoni), a születés és a gyermekek védelmének istennője. A három lény mai napig jelentős részét képezi a koreai kultúrának. A dokkaebi egy tisztátalan, sokszor gonoszkodó lény, manó vagy démon. A közfelfogás inkább ártalmatlannak tartja, előszeretettel hív ki embereket párbajra (hagyományos koreai birkózásra). Ábrázolása sokféle lehet, területenként változik. Egy leírás szerint „fején szarvat visel, szakálla vöröses, egészében zöldes színű, de voltaképp testetlen lény.” Természetesen, a mi Goblinunk szöges ellentéte ennek a leírásnak. Se szarvai nincsenek, se szakálla és a zöld szín sem az ő stílusa. Helyette egy fess, alig 184 centis, hihetetlenül jóképű hadvezér kapunk, aki büntetésből támadt fel dokkaebiként és szerencsére szarvak nélkül keresi a menyasszonyát, aki kihúzva a kardot a mellkasából, végre elhozza számára az békességet.

A másik főszerepet játszó mitológiai lény az, akire korábban azt mondtam, hogy ugyan a külföldi hiedelem ismeri, a koreaiban mégis teljesen máshogy tűnik fel. Ez pedig a Kaszás, avagy a Halál megszemélyesítője. Nincsen kaszája, nem egy fekete, szektás köpenybe mászkáló, magányos csontváz, ahogyan mi képzeljük. Az öltözéke a fekete köpeny és tradícionális, nagy karimájú koreai kalapot visel, mely árnyékot vet. Csapatokban "dolgoznak", és ők azok, akik utolsó útjukra kísérik a lelkeket a másvilágra. Harmadik mitológiai lényként, pedig megjelenik a szamsin halmoni, mint egy megteremtve az egyensúlyt. Ő ugyanis a születés és a gyermekek védelmezője. A bölcs istennő (valójában három istenség) nem csak védelmezi az anyákat és a gyermekeket, de neki tulajdonítják az ember sorsának eldöntését is. Egyes családokban még ma is imádkoznak hozzá szüléskor.

Természetesen, találkozunk még rengeteg szellemmel is a sorozatban, ami annak köszönhető, hogy a főhősnőnk egy eltűnt lélek, akinek meg sem kellett volna születnie, és habként azon a bizonyos tortán, még a szellemeket is látja, sőt kommunikálni is tud velük. És ha már itt tartunk, térjünk is át a mitológia óráról, az én személyes kedvenc részemre; a színészekre. Remek színészgárdával operál a sorozat, ami, legalábbis számomra, jelentősen megnöveli a sikerességét. Már a főszerepekben olyan nevekkel találkozhatunk, mint Gong Yoo, Lee Dong Wook, Yoo In Na és Kim Go Eun, és akkor a mellékszereplőket még meg sem említettem. De előbb a főnégyest. Egy szó van ennek a négy embernek a játékára: zseniális. Tény és való, remek szerepeket kaptak, olyan kifinomult drámával fűszerezve mindegyiket, hogy én önmagukban ennek a négy embernek a szereplésével végignéztem volna mind a 16 részét.

A két főszerelmi szál egyszerűen fájdalmasan gyönyörű volt. Mivel volt egy hosszabb szünetem a sorozat nézése közben, az utolsó három-négy rész történései szószerint pofán csaptak. Elég szentimentális vagyok, és nagyon könnyen elsírom magam, de úgy gondolom, hogy nincs az az ember, akinek száraz maradt volna a szeme az egész sorozat, de legfőképp a befejező részek nézése közben. Voltak pillanatok, amikor komolyan nem tudtam eldönteni, hogy a főszerelmi szál, vagy a second lead párosunk szerelme ragad magával jobban. Illetve, hogy melyik a szívszaggatóbb. A befejezéshez csak annyit tudok hozzá fűzni, hogy kicsit csalódott voltam, amiért nem mertek százszázalékosan bátrak lenni az alkotók és eltérni a szinte már kötelező koreai befejezéstől. Leszögezném,  hogy soha életemben nem hallottam még ilyen szívszaggatóan csodálatos leírások a szerelemről. Számát se tudom, mennyit tudnék idézni a sorozatból, de itt olyan mesteri fokra emelték ezt, hogy egy percig sem kételkedtem abban, hogy a képernyőn minden igazi és ez az a szerelem, amiért egy ember élni akar. Még ha néha rettenetesen fájdalmas is. Hatalmas gratuláció az írónőnek, akinek immár nem csak a kedvenc doramám (Secret Garden), hanem immár a másodikat is köszönhetem.

A szerelmen kívül az írónő kiválóan alkotta meg az ember életében megjelenő másik legfontosabb emberi kapcsolatot, a barátságot. A Goblin és a kaszás közötti bromance valami elképesztő a maga humorával, tragédiájával és szép lassú fejlődésével együtt. Nehéz erről spoiler nélkül mesélni, ugyanis az egyik főcsavart tartalmazza a közöttük kialakuló kapcsolat, de összegezve talán az egyik legjobb bromance, amit valaha láttam koreai sorozatban. Rengeteget nevettem és írtam miattuk, az írónő pedig végigvigyázott rá, hogy ne vigye túlságosan egyik irányba se a barátságuk, ezzel irracionálissá téve az egészet. A másik nagy barátság a hősnőinké. Eun Tak és Sunny noha alkalmazott-főnök viszonyba kezdték a sorozat elején, elég hamar barátok lettek, ám ennek az igazi súlyát csak a sorozat utolsó részeiben érti meg a néző, ami szintén a nagy csavarok közé sorolható, így ehhez nézzétek végig a sorozatot.

Nem csalódtam egyik főszerepet játszó színészbe sem, még Kim Go Eun is lenyűgözött a játékával, annak ellenére, hogy a sorozat előtt ismeretlen volt számomra a színésznő. A másik három főszereplő játékában bíztam, ugyanis ők már lenyűgöztek a múltban is. Na, és akkor végre mellékszereplők. Nem gondolom, hogy a felsoroláson kívül kéne bárhova ragoznom, mennyire nagyszerű színészek játszottak még a legkisebb szerepekben is. Tény, hogy például a személyes kedvenc mellékszerepet játszó, Yoo Sung Jae, rengeteget fejlődött a korábbi szerepeihez képest, de számomra ő a múltban is nagyon jól játszott. Mellette olyan nevekkel találkozhatunk, mint az istenőt játszó, Lee El, a hűséges titkárt játszó, Jo Woo Jin, Eun Tak édesanyját játszó, Park Hee Von, a jóképú Kaszást alkotó, Choi Woong, a fiatal királyt játszó, Kim Min Jae, a fiatal királynét játszó, Kim So Hyun, és minden baj forrását alakító, Kim Byung Chul, sőt a napjainkban nagyon futatott Jung Hae In is feltűnik két rész erejéig a jóképű basketball játékos szerepében.

A sorozat elképesztő látvánnyal rendelkezik, így erről külön ejtenék pár szót. A múltbéli jelenetek koreai sorozathoz hűen hitetelesek és fenomenálisak. A csata jelenet korhűen brutális, ahogyan minden más történés is. A jelen szintén elképesztő, Szöul gyönyörű város és ezt számos pillanatban be is bizonyították a sorozatban, Mégis ami igazán elképesztő volt, azok a Kanadában és a síparadicsomban készült felvételek voltak. Ezeknél a részeknél volt, hogy meg kellett állítanom a sorozatot, mert annyira gyönyörködtetett a táj, hogy nem voltam képes a történetre figyelni. Minden elismerésem a rendezőnek, valami elképesztő, hogy milyen csodákat mutattak be a vásznon. Én ha tehetném ilyen mozi méretű vásznon nézném újra sorozat ezen részeit, hogy még fenomenálisabb legyen az élmény. Amiért még hatalmas dicséret illeti a filmkészítőket, azok a fantasy elemek. Nagy Marvel-rajongóként elég magas elvárásokkal indulok neki minden ilyen sorozatnak, és bár eddig még nem csalódtam, a Goblin ebben is kiemelkedett az eddig látott doramáim közül. Nem éreztem egyszer sem furcsának, vagy agyon effekteltnek a dolgokat, a kék láng pedig egyszerűen gyönyörű volt és kész. 

OST: Végül, de nem utolsó sorban, pedig elérkeztünk az ismertető, eddigi legrettegettebb részéhez, a zenékhez. Persze pozitív értelemben, ugyanis a Goblin az egyik legkiválóbb aláfestő dalokkal rendelkező sorozat, amit eddig láttam. Elképesztő a felhozatal, őszintén szólva, szívem szerint mindegyik számot betenném az ajánlóba, mint kedvencem. Ha jól számoltam ez durván 16 számot jelentene, ami azért mégis csak sok, így nagy nehezen de kiválasztottam a hét kedvenc OST-om. Lehet mondani, hogy a mainstream számok vannak a kedvenceim között, de ez van, ha tökéletesen beleillik a szám a sorozatba és milliószor hallja az ember. És az sem mellékes, hogy csodálatos számok önmagukban is. Hármat jelöltek is a 2017-es MAMA legjobb OST díjára, és az egyikük meg is nyerte. A jelöltek Chanyeol és Punch - Stay with Me (♫) duettje és Crush - Beautiful(♫) című alkotása, a nyertes pedig a csodahangú Ailee - I will go to you like the first snow(♫) balladája lett. A további négy kiválasztottam közül három szinte mindegyik részben feltűnt nem véletlenül. Lasse Lindh - Hush(♫) számába szerelmes lettem első hallásra. Sam Kim - Who are you (♫)száma önmagában is remekmű, hátha még amikor meghallja az ember a sorozatnézése közben. az utolsó előtti kedvenc konkrétan első hallásra lett kedvenc, amikor még önmagában nem is alkotott egy teljes számot. Ha jól tudom a sztorit, akkor a rajongók nyomására alkották meg belőle a mai műremeket, ami talán a leginkább leírja a Goblin életérzést. Nem véletlen, hogy egy csomó ikonikus jelentnél egy az aláfestő zene. A szám pedig Heize és Han Soo Ji közös alkotás a Round and Round(♫). Han Soo Ji felénekel még egy számot az OST albumra, a Winter is coming-ot(♫), ami szinten egy klasszikus darabja a sorozatnak, és mivel elképesztő az énekesnő hangja, lopva itt hagyom ezt az dalt is, hogy nincs benne a TOP 7-ben. Ami viszont teljes jogon benne van, az Soyou - I Miss You-ja(♫). Ez a szám az, ami tökéletesen megtestesíti a Kaszás és Sunny kapcsolatát számomra.

Összegezve, én 'MUST SEE' kategóriába raknám a  Goblint, annak ellenére is, hogy nem volt képes rávenni arra, hogy egy huzamba megnézzem az egészet. Ezt én viszont nem negatívumaként könyvelném el a sorozatnak. Annyi minden történik a sokszor másfél órás részek alatt, annyi érzelem, csavar és impulzus éri a nézőt, hogy sokkal jobban át tudja élni, ha tart szünetet a részek között. Én legalábbis így tudtam igazán élvezni a sorozatot. Persze nem tökéletes, vannak negatívumai, de nem olyan jelenősek, hogy ki kéne őket emelni, vagy ami még fontosabb, elrontanák a doramát. Gyönyörű, mély gondolatok ezrei szövik át a részeket, mind a szerelemről, mind akár a vallásról is, ám sose éreztem túlzónak, vagy erőltetettnek egyiket sem. Meg volt az egyensúly a humor és a dráma között, és nem bagatelizáltak el semmit sem. Tisztán és kegyetlenül bemutatják nekünk, hogy az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig. És ettől minden felértékelődik az életedben, hiszen nem tudhatod, meddig élsz. Talán sablonos, de örök igaz gondolat, hogy úgy kell élni és szeretni, mintha ez lenne az utolsó napod a földön.

"Lássuk be, minden ember meghal egyszer. Az élet ezért még szebb."

"Egyikük azért szenved, mert mindent elfelejtett, másikuk azért, mert képtelen felejteni."

"Mindenki életébe legalább egyszer látogatást tesz a Mindenható. Amikor elfordulsz a világtól, és valaki akkor visszafordít felé, abban a pillanatban a Mindenható látogatott meg."

forrás: 
http://lorddorama.blogspot.hu/2017/01/sorozat-goblin.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tokkebi
http://koreaifilmdrama.blog.hu/2016/12/12/_ajanlo_koreai_mitologiai_lenyek_egy_csavaros_romantikus_fantasyben